* ڸ٥لا ع√٥ا ٱ

Csak köszönetet akarok mondani a szívem mélyénről, az összes éber éjszakáért,
és hogy teljesen ÖSSZETÖRTÉL.   :/

Fáj, mar, tép, szakít, miközben szorongat és fojt.
Értelmetlenülm indoktalanul SZENVEDEK, pedig nem akarok.
Mozdulatlanul fekve hagyom, hogy magával ragadjon az érzés,
miközben üres szemekkel nézek a sötétbe.....Kismillió gondolat kavarog bennem...
gyűlölök, és ezt sem akarom, de mégis ezt teszem.Feltépett sebek, de kinek fáj jobban?
 ...Nem mindegy, hogy egy sebtapaszt, vagy egy mély sebre száradt kötést kell
 felszakítanunk.?...Sóhajok ezrei...nem nyom el az álom!!!! :(

Szeretlek, de nem sokáig! Utálni foglak, talán eljutok odáig!....
Akkor majd bosszút állok mindenért, s csak annyit fogok mondani: A BUKOTT CSICSKA TE LETTÉL!.

Visszanézve a múltba, az agyam lebokkolt, majd mosolyogtam....
Őrült vagyok?...Még mindíg SZERETEM.!! 

Egyszer majd Te leszel az Én helyemben...Fájni fog. Ezt garantálhatom.Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez történik szeretném az ELSŐ sorból nézni.NEM foglak sajnálni. Még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen scak nézem, ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja azt űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy!
Nem fogok Beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki Rád veti a VÉGSŐ csapást.
Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt...Akármit is tettél Velem, még mindíg ugyanúgy Szeretlek.
Minden emiatt az érzés miatt van.Arról, amit tettél Velem, nem akarok többé beszélni.
Nem akarok Rád gondolni, ezért KÉRLEK, NE keress többé, NE játssz Velem, NE mosolyogj Rám, NE mondd hogy Szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába, és elfelejteni, hogy valaha is léteztél....

Megint elment szó nélkül.Elvesztettem Őt,de Én egy olyan Lány vagyok, aki sosem futamodik meg.Aki sosem sír.

Annyira nehéz azt mondani valakinek, hogy nem szeretem Őt, miközben Ő az EGYETLEN, akit valaha is szeretni fogok.

Az emben nem akkor hal meg, amikor örökre lehunyja a szemét, hanem amikor elveszíti élete szerelmét.

Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.

Kimondott szavak milliói sem hoznak vissza hozzám;tudom mert már próbáltam. Még akkor sem, ha millió könnyet ejtek miattad-,tudom, mert már ezt is próbáltam.

A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullatja el a reményeit, akár a fa a leveleit, amíg egy nap el nem fogynak.

Nincs remény, nem marad semmi. Kifesti az arcát csak azért, hogy elrejtse.
A szeme, akár a víz mélye....Legszívesebben ordítanék Vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam. Már majdnem túl voltam rajta,
és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan, és robbant.
Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Feltépte a régi sebet....most újra vérzik. Elérte amit akart, és mostismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk, csak kiabálnék, és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz...
Mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám, és ismét a karjaiba kötnék ki.
Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért válalja a szenvedést...csak tudnám miért.

Ha szeretsz valalakit, tiszta szívből, azt sosem feleded el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod.
Úgy érzed túlléptél,hogy többé nincs már Rá szükséged,a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza.
S egyszer, ha szembejön Veled, Rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos....
Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek.
Mindíg is szeretni fogod. Történjen BÁRMI.

Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindíg azt suttogja: csak még
egyszer....utoljára...

De most kicsitom az ajtót és inkább elmegyek, mert az idő elszáll, túl gyorsan pörög, s ahogy semmi sem az életbe, úgy a szerelem sem örök...

Elmúlik minden, így van ez és tudod, hogy kib*szottul mindíg így lesz. Ez a világ

 rendje, nem tehetsz semmit, az idő nem kímél se

Téged se senkit. Egy kib*szott kút, amibe süllyedünk, fel akarsz jönni, de

semmit nem tehetünk.

Nap mint nap eltervezem, hogy véget vetek a hazugságaidnak, de mikor eljön a pillanat, valahogy sosem tudom kimondtani, amit az eszem súg...talán azért, mert a szívem mélyén szükségem van a hazugságaidra, csakhogy nyugodtan, hatalmas fájdalmak nélkül, élni tudjak.

Ébressz fel, kérlek ébressz fel. Nem akarok ilyen álmot, melyben nem vagy velem. Kínoz a szörnyű valóság, hogy boldognak kell lennem más oldalán.Könyörgöm ébressz fel!

Nem zavarom a boldogságod, nem könyörgök, hogy szeress, lesz még idő mikor büszke szíved magától felkeres!

Amikor búcsúzásul hosszan, melegen megölelték egymást, egy szép emléket öleltek mindketten, egy szerelem emlékét.

Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám...

A szomorúság, akár egy mély seb, mely átvágva mindazt, aki egykoron volt.

Beszélnék hozzád, de Te nem figyelsz. Kapálózok, de nem látsz. Ha már a hallgatásom sem érted, akkot beszélnem sem érdemes.

Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak. A barátok hátba szúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak...Te mindíg próbálkozol, de sosem vagy ''elég jó''.. és nem érted miért...

Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle...

Fogalmad sincs, hogy milyen érzés, amikor fáj lélegezni...

Nincs szívem, mert összetörték. S mielött összeforrt volna, mégjobban összetörte egy újabb idegen, ezek után a vérereim szétszállították a tesem minden porcikáját. Ezért nincs.

Miért tűnik lehetetlennek, hogy elfelejtsük egymást? Azért, mert nem tudjuk? Vagy mert nem lehet? Vagy azért, mert nem akarjuk?

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni. Megvan a véleményünk: ez ilyen, ez olyan. Pedig nem tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye-sokszor alig-alig sejtjük!

A szavak  csak hitegetnek, a szavak csak bántanak. Minél édesebbek, annál többet ártanak.

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mit vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?...Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még holnapod?

Hihetetlen félelemmel jár szeretni valakit, hogy már nem a Tied. Félsz, hogy talál valakit, aki szebb...aki jobb, mint Te. Félsz, hogy az a csöpp esély is eltűnik a sötétségben, ami még van...

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat